Szörnyek és virágok a feminizmusért

Pintérová Renáta Nullpont című kiállítása az FKSE rezidenciaprogramjában

Pintérová Renáta szlovák-magyar neurodivergens^[1] művész Nullpont című önálló tárlata a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) galériaterében azonnal felkeltette a figyelmem: szimbólumokra épülő, karakteres vizuális világa olyan elméleti keretrendszert rejt magában, amely napjaink aktuális politikai, ökológiai, pszichológiai kihívásaiból táplálkozik. A Visegrad Fund által támogatott művészeti rezidenciaprogram keretében megvalósult kiállítás az alkotó elmúlt néhány évében kialakult perspektíváját mutatja be.

Pintérová művészetében a kollektív emlékezetet, valamint a kelet-európai és a millenniumi identitást vizsgálja. Saját fogalma, az „önkolonizáció”^[2] egy olyan folyamatra utal, amelyben az alkotó átveszi a nyugati értékrendet jelképező popkulturális, vizuális reprezentációkat. Növényekből és állatokból formált, emberi tulajdonságokkal felruházott hibrid lényeket jelenít meg tárgyiasítva, melyek révén különböző ökológiai problémákra és a feminista pszichoanalízisre^[3] reflektál. Utóbbi értelmezés szerint a megszokott ábrázolási sémáktól eltérő szörnyek létrehozása kategorizálhatatlanságukból adódóan lehetővé teszi a patriarchális rendszer határainak, ideológiáinak átlépését – erre utal a művész a rituális „phallacy” kifejezéssel^[4]. A tárlat kurátora Lucia Gavulová, a szlovák művészeti életben jelentős szerepet vállaló szakember, akihez a neurodivergens művészek tevékenysége mellett a posztkapitalizmussal foglalkozó témák is közel állnak. Ahogy Gavulová megnyitóbeszédében is kiemelte, ritka, hogy egy részben kutatásalapú kiállítás ennyire erősen vizuális legyen.

Rögtön a bejárat mellett storyboardokat, rajzokat és két – nagy örömömre lapozható – sketchbookot láthatunk, melyekből arra következtethetünk, hogy a tárlat mélyebb megértéséhez itt találjuk meg a kiindulópontot, avagy a Nullpontot. A színes rajzokon kibontakozó, nem lineáris történet a mindennapi életből merít, ugyanakkor egy fiktív világot tár elénk. Főszereplője a Napkutya, egy szörnykosztüm, akinek 2020 óta bővül az alkotó által teremtett sajátos univerzuma. A jelmez mint élettelen rituális tárgy a földet szimbolizálja, narancssárga foltjai kiszáradt szigetek. „Az Északi-sarkon élő Napkutya elköltözik a Nullpontba antistressz hatású anyagból készült, kőposztamensen álló margaréta barátjával (Frozy), ugyanis a pingvinek különböző színűek lettek. A Nullpont egy sziget a földtengely közepén, ahol egy Magnólia található nagy piros szájú éneklő virágokkal. Ebbe a fába költözik Napkutya, majd különböző tájak felé kalandozik: nyugaton találkozik két élő macskacsontvázzal a sivatagban, akik körül lepkék repkednek, keleten talál egy rózsaszín, glitterekkel teli tavat egy aranyhallal, végül délen felfedezi Daisy Land-et, ahol sok olyan margarétával ismerkedik meg, mint Frozy. Létezik egy párhuzamosan működő világ is, a kaktuszok völgye, ahová álmában kerül.” – mesélte Pintérová, aki a rezidencia során is folytatta a történetet. Az is kiderül például, hogy a főszereplő az otthonát retró és IKEA-bútorokkal rendezi be, illetve, hogy Monster energiaitalt iszik, az Y-generáció szokásaira – és saját kilétére – utalva.

Míg a feminista pszichoanalízis alapján létrehozott monstrumot a papíralapú munkákon gyerekmesére emlékeztető jelenetekben láthatjuk, a tárlaton bemutatott további művek inkább horrorisztikus atmoszférát teremtenek. Ehhez a galériateret hanggal is betöltő, központi helyen található videóinstalláció járul hozzá a legjobban, mely a szörny 3D-ben életre kelt változatát jeleníti meg két különböző maszkban. Az egyik álarc egy „antistresszanyagú” (stresszoldó hatású anyagból készült) sárga smileyt ábrázol, a másik pedig fából készült majom arcot, de létezik egy – a storyboardokon látható – fából és műanyagból létrejött madármaszk is. A Napkutya maskarái az időjárás változása szerint alakulnak át, amit drónfelvételszerű nézőpontból követhetünk. A maszkok azonban hatástalannak bizonyulnak a környezeti viszontagságokkal szemben, azt üzenve, hogy képtelenség a természettől függetlenül létezni, és annak ellenállni. A rezidenciaprogram alatt készült el a videó rituális jellegű hanganyaga, amelyben mesterséges intelligencia olvas fel szexuális töltetű popdalszöveg-részleteket.

A térben további három 3D vizualizáció látható: az egyik oldalon szerepelnek a macskacsontvázak, amelyekhez kiegészítésképpen a program alatt készült egy ékszert ábrázoló mű is. Az egyszerre halott és élő lényeket pillangók veszik körbe, szimbolizálva a folyamatos változást, miközben az ékszer az ősi, rituális, ugyanakkor a kapitalista, materiális szokásokat is megidézi. „Földbe gyökerezett a lába” – mondhatnánk a kőposztamensen álló Frozyt szemléltető, szintén ambivalens érzéseket árasztó műről, mely mintha megkérdőjelezné a fejlődés lehetőségét, ugyanakkor kényszeredett beletörődést és vidámságot sugall.

A rezidencia során Pintérová létrehozott egy teljesen új művet, melyen Napkutya egy rózsaszín, meggyötört, „Make America Great Again” feliratú baseballsapkát visel. A jobboldali populizmus és nemzeti identitás jelképének átfestése a feminista mozgalmakhoz kapcsolódó rózsaszínnel nyomatékosítja a távolságot az eredeti sapka mögött álló ideológiák és egy egyenlőségen alapuló jövő között. A baseballsapka átalakított verziója emellett rímel a Women’s March feminista tiltakozás szimbólumára, a Pussyhat Project pink sapkájára^[5] is.

A programra az alkotó így emlékezik vissza: „A rezidencián nagyon jól éreztem magam, mivel az FKSE tagja vagyok és korábban a gyakornoki programjukban is részt vettem, teljesen közvetlen volt a hangulat. Ellátogattunk különböző intézményekbe, ahol új ismeretségeket kötöttem kurátorokkal és művészekkel. Hálás vagyok Bartus Csillának, a program projektvezetőjének a segítőkészségéért, és Szakács Emese Bíborkának a nyomtatási tanácsadásban nyújtott segítségéért.” Ami pedig a folytatást illeti, Pintérová jelenleg azon dolgozik, hogy egy rövidfilm, vagy egy egész estés animációs film készülhessen Napkutya utazásaiból. Ezt örömmel hallottam, ugyanis számomra a tárlat egyik legmeghatározóbb eleme épp a művész által megteremtett koherens multiverzum, melynek mozgóképes megjelenítése lehetővé tenné kivételes világának részletgazdagabb megismerését.

Renáta Pintérová: Nullpont (kurátor: Lucia Gavulová), Stúdió Galéria (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület), Budapest, 2025. 08. 17 – 08. 30.

Borítókép: Pintérová Renáta: Feline transitions, 2025. (Fotó: Németh Domonkos Tamás, az FKSE jóvoltából.)

---

^[1] A neurodivergens személy idegrendszere eltér az átlagos, megszokott működéstől. Ez az eltérés megjelenhet abban, hogy másképpen érzékeli a dolgokat, a szokásostól eltérően gondolkodik, más módon tanul, a megszokottól különbözően viselkedik. Ilyen állapot például az autizmus, az ADHD, vagy a diszlexia.

[2] Az „öngyarmatosított” kifejezés arra az elképzelésre utal, hogy egy kultúra vagy társadalom anélkül, hogy fizikailag megszállná egy idegen hatalom, átveszi egy domináns külföldi hatalom kulturális, politikai és társadalmi modelljeit, ezeket az értékeket és paradigmákat felsőbbrendűnek vagy modernnek tekinti, ezáltal gyarmatosítja saját hitelességét és identitását. Ez a koncepció a mentális vagy kulturális gyarmatosítás egy formájára utal, ahol egy nép önként vagy tudattalanul internalizálja egy nagyvárosi hatalom kulturális felsőbbrendűségét, ami saját örökségének és értékeinek leértékeléséhez vezet az importált értékek javára.

^[3] Barbara Creed (1993): The Monstrous-Feminine. Film, Feminism, Psychoanalysis. Abingdon: Routledge. A feminista pszichoanalízis a klasszikus (freudi) pszichoanalízis kritikája, egyben annak eszközeit használja arra, hogy feltárja és lebontsa a patriarchális struktúrákat, és lehetőséget adjon a női identitás, vágy és nyelv újraértelmezésére.

^[4] „Ugyanakkor J. J. Cohen – akire az alkotó is hivatkozik – Monster Culture (Seven Theses) című könyvében a szörnyet dinamikus, kulturálisan meghatározott jelenségként értelmezi – olyanként, amely kollektív szorongásokat hoz létre és tükröz vissza” – olvashatjuk Lucia Gavulová kurátori szövegében.

^[5] Lásd többek között: Langowski Judith: A washingtoni női menet után: mire juthat Trump női ellenzéke?