Vajon ki ül a rokka mögött?

Papp Ida Zsuzsanna önálló kiállítása aZ Ernest Zmeták Művészeti Galériában

Mi az, amit tanulhatunk ma – az ökokatasztrófa küszöbén, globalizált világunkban, természettől elszakadt életmódot folytatva – a kendertermesztés és feldolgozás folyamataiból, illetve magától a növénytől? Papp Ida Zsuzsanna Persona Cannabina című tárlata az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában azt az ősi tudást helyezi fókuszba, amely a paraszti kultúrában jellemzően a nők birtokában volt. A tárlat a galéria PROJEKT–1 nevű platformja keretén belül nyílt július 22-én, és szeptember 6-ig látogatható, kurátora Nagy Zsófia.

Papp Ida Zsuzsanna (szül. Somogyi Zsuzsanna, 1998) jelenleg Pozsonyban él, vizuális művészként intermediális területen alkot. Legutóbbi tárlatai közé tartozik a londoni Copeland Gallery-ben megvalósult In The Space Between Words című csoportos kiállítás, melyen a Rethinking Eastern Europe alkotói kollektívához csatlakozva vett részt. Tavalyi, a magyarországi Zsámbékon megvalósult Legyek fehér, mint a hó című önálló kiállításához – a mostani tárlathoz hasonlóan – nagymamája elbeszélései, majd kiterjedt etnográfiai kutatómunkája nyújtottak kiindulópontot.

Papp Ida Zsuzsanna érdeklődése a kender termesztése és feldolgozása iránt egy véletlenszerű felfedezésből indult: anyai nagymamája házában egy házilag (a mama és a dédmama által) készített kendervászon törülköző akadt a kezébe. Kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy bár a fenntartható textilgyártás rendkívül népszerű manapság, egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, felmenőink miből és hogyan készítették háztartási textiljeiket, ruháikat.

A Persona Cannabina a kendertermesztés és feldolgozás folyamatainak különféle aspektusait vizsgálja. A tárlat elsősorban maga az alapanyag – a növény, illetve az abból létrejövő produktumok – minőségének, asszociációs lehetőségeinek tanulmányozására kínál teret. Látogatóként végigtapinthatjuk és beleszagolhatunk a kenderkócba, s közben sejthetjük: az alkotót képzőművészeti szempontból is érdeklik a kender különböző állapotainak fizikai tulajdonságai. Emellett hangsúlyosan jelenik meg a tárlaton a kender feldolgozásának folyamata, illetve annak kérdése, hogy milyen társadalmi jelentőséggel bírt egykor ez a folyamat a paraszti kultúrában, és milyen néphagyományok, rítusok, hiedelmek fűződnek hozzá. Papp Ida Zsuzsanna mindeközben arra keresi a választ, hogyan, milyen aktuális kérdések és életmegélések mentén képes a mai kor embere – és kiváltképpen a kortárs művész – kapcsolódni a kender termesztéséhez és megmunkálásához.

A kérdések, melyek a tárlaton megfogalmazódnak, így rendkívül sok irányba ágaznak, miközben az alkotó különféle médiumok segítségével közelít feléjük. A kiállítás nyitánya egy közösségi, folyamatalapú mű („Sok baj vót avval”, 2024-25), melynek fotó- és videódokumentációját tekinthetjük meg. Itt az alkotó maga próbálkozik meg a kendertermesztéssel és a kitermelt kender feldolgozásával az erdélyi Érkeserűben, családja származási helyén, a helyi közösség tagjainak segítségével. A másik kollektív munka, a Levet, felfon, lélegzik – Magia Cannabina egy kísérleti performansz, amely a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület galériaterében zajlott 2025 áprilisában, és melynek keretében az alkotó több fiatal művésszel közösen keresett kortárs kapcsolódási pontokat a kenderfeldolgozás mozdulataihoz, eszközeihez, illetve, azokon keresztül önmagukhoz és egymáshoz. Az említett műveken túl láthatunk átalakított paraszti használati tárgyakból (konkrétan a kenderfeldolgozás eszközeiből), valamint kenderkócból készült installációkat, fotómontázst, ecoprintet, merített papírból és kenderkócból készült képet és a tárlat címadó videómunkáját, amivel később foglalkozom részletesen.

Tematikai terjedelmét tekintve a tárlat az alkotó széleskörű érdeklődéséről tanúskodik, hiszen a témát a magvetéstől a textilkészítésig, a paraszti kultúrától a kortárs művészetig, a néphagyománytól a fenntarthatóság kérdéséig öleli fel, miközben a különféle médiumok használata szintén további jelentésbeli dimenziókat nyit meg. Ez a széleskörű érdeklődés azonban visszavezethető egy lényegi tényezőre, mely kulcsszerepet játszhat a tárlat anyagának értelmezésekor: mégpedig, hogy Papp Ida Zsuzsanna szemléletét egy kiveszőben lévő – ha nem teljesen letűnt – női életmegélés megértésének vágya táplálja, amelyhez a kenderfeldolgozáshoz kötődő ősi tudást kapcsolódott. Az alkotó kísérlete a kender termesztésének és feldolgozásának rekonstrukciójára ezért egyben ennek a női életmegélésnek a rekonstrukciójára tett kísérleteként is értelmezhető. Ez az ökofeminista^[1] szemlélet aprólékos munka eredménye: az alkotó egyrészt az etnológia módszereivel dolgozik (adatközlőket keres, kikérdezi őket, terepmunkát végez, tárgyakat gyűjt), másrészt a kortárs művészet szenvtelenségével, letisztultságával próbál új utakat kijelölni a szóban forgó ősi női tapasztalat feltárásához.

A Cannabis Folkloris I. elnevezésű alkotás egy transzferált fotómontázs^[2]: a kendervászonból készült textilbe, egy régi törülközőbe égetett lyukon keresztül egy tükörfelületre felvitt fotó válik láthatóvá. A fotón négy női alak vehető ki, mindegyikük előtt egy-egy rokka, de kilétük rejtve marad: az alkotó kenderkóccal takarta el az arcukat. A névtelenségbe burkolózó női alakok így azt sejtetik, hogy az alkotó konkrét személyek helyett egy – az ökofeminista szemlélet alapján megfogalmazott – női archetípusra szeretné irányítani a figyelmet: a nőre, aki harmonikus kapcsolatban él a természettel, aki a terményeket saját szükségleteihez mérten dolgozza fel, és akinek a természet körforgásával való szoros kapcsolata szolgál kiindulópontként szociális kapcsolataihoz is. A kóccal takart arcok emellett arra is utalhatnak, hogy a munkát végző személy azonosul a munkaeszközével, a feldolgozandó anyaggal. Belemerül a kreativitást nem igénylő, egyedi megnyilvánulást nem tűrő munka monotonitásába, szinte elveszíti személyiségét, karakterét.

A nőiség és a kendertermesztés-és feldolgozás párhuzama az egyes installációkban is tetten érhető, és ez adja a harmadik videómunka vezérfonalát. A tárlat első felében találkozhatunk azokkal a befőttesüvegekkel, amelyek a kendertermesztés és feldolgozás különféle stádiumait „kozerválják”, és amelyek a nő hagyományos szerepköreire irányítják a figyelmet. A befőzés itt jellemzően női tevékenységként jelenik meg: a termények befőzése egyrészt a természettel való szoros kapcsolatról, másrészt pedig a nő gondoskodó szerepéről tanúskodik.

A Szabadulás a tükrös fésűk fogságából című installáció a női esztétikát állítja fókuszba. Az erősen tagolt kiállítótér második felében, a szűk folyosószerű teremben felfüggesztett kenderszálak hajra emlékeztetnek. Ezt az asszociációt erősítik a felfüggesztett gerebenek, melyekből a kenderkóc fonatok indulnak, és amelyeket a kender fésülésére használtak. Az alkotó kerek tükröket erősített rájuk, mintha csak kézi fésűről lenne szó. A fésülködés, a szépítkezés gesztusa itt eszünkbe juttatja a kender társadalmi szerepét is, amely a paraszti kultúrában a lány kiházasításával állt összefüggésben: a kenderből, máshol lenből készült ruhák, törülközők, más háztartási textilek a férjhez menő lány hozományának fontos részét képezték.

A tárlatnak címadó Persona Cannabina című videómunka arra tesz kísérletet, hogy az emberi (női) testet helyezze a kender szerepébe: a performer teste jeleníti meg a kender növekedését, majd kenderkóccá, végül szövetté válásának szakaszait. A Papp Ida Zsuzsanna rendezésében készült művészvideóban Kmetyó Annamária textil-és performanszművész már-már táncnak ható testmozgása vetíti elénk, ahogyan a növényt „kinyűvik, áztatják, szárítják, törik, fésülik, sutulják, lúgozzák, fonják, szövik.” A kurátori szöveg szerint „a kendernek számos »kínzó« lépésen kell átesnie, mire értékes textil, használati tárgy lesz belőle. Akárcsak egy embernek (ez esetben nőnek) a felnövése, a közösségben való élete is tele van olyan, a személyiséget átformáló, sokszor fájdalmas tapasztalatokkal, amelyekben mindig ott van a növekedés és a meghaladás lehetősége is.” A performer erőteljes előadásmódja azt sugallja: a növény saját akarattal rendelkező entitás, mely nem adja meg magát könnyen az őt törő, fésülő kezeknek. Ha a női fejlődéstörténet szimbólumaként értelmezzük a kender textillé formálását, a kender ellenállása lázadást sejtet: mi történik akkor, amikor a nő nem hajlandó alávetni magát a szerepnek, amelyet a közösség jelölt ki számára?

A kendertermesztéshez számos hagyomány, hiedelem fűződik a paraszti kultúrában, melyből szintén kapunk ízelítőt: elolvashatjuk például, hogy mit kellett tenni annak érdekében, hogy a kender magasra nőjön, és hogyan lehetett elősegíteni a lány férjhez adását, miközben megjelenik a boszorkányság témája is. A kenderfeldolgozás tudásának birtokosai ugyanis összefüggésbe kerültek a mágiával, amit a Fonó lányok (boszorkányok) című textilnyomat érzékeltet. A műalkotást a kiállításnak helyet adó folyosószerű terem „töréspontjában” helyezték el: ezt a függönyszerű, nagyméretű nyomatot félrehajtva léphetünk át a terem első feléből a másikba, miközben irányt is változtatunk. A függönyön történő átlépés rítusa határhelyzetet és átalakulást sugall. A textilre nyomtatott, átírt archív fotó azt a tevékenységet rögzíti, amikor kenderkócból fonal készül, miközben a mi lépteink is megfordulnak. Az, hogy az alkotó a fonó lányokat boszorkánysággal hozza összefüggésbe, arra mutat rá, hogy a kenderfeldolgozás olyan tudás, amelynek nem volt mindenki a birtokában (hiszen a férfiak általában nem fontak, de a nők közül sem mindenki^[3]), és hogy ez a tudás olyan eszköz lehetett, amely a közösségen belül megkülönböztette azokat, akik rendelkeztek vele. Hiszen a nők nem csupán a mindennapi használatra szánt tárgyakat állították elő, hanem olyan ruhadarabokat is készítettek, amelyek a gondos munkának és a megszerzett tudásnak köszönhetően tartósak és esztétikusak voltak.

A Persona Cannabina című kiállítás a természetes és a természetellenes közötti szakadék áthidalására tesz kísérletet a kortárs művészet eszközeivel. A növényi test párhuzamba állítása a nő identitáskeresésével olyan ökofeminista szemléletről tanúskodik, amely szorosan összefüggőként, elválaszthatatlanként értelmezi a női és a növényi tapasztalatot: a kettő között elmosódnak a határvonalak. A kendertemesztés és a kender feldolgozása a női szolidaritás terepe is volt. A nők nemcsak a természeti környezetükkel bánnak értő módon, hanem a kenderfeldolgozás kollektív tevékénységének köszönhetően egymáshoz is képesek voltak kapcsolódni. A Papp Ida Zsuzsanna által vizionált női életmegélések két lehetőség között lavíroznak, amelyekben az emancipáció és a közösségi korlátok tapasztalata egyszerre van jelen. A kender termesztése és feldolgozása ebben a kontextusban inkább párhuzamként, metaforaként szolgál e feszültségek érzékeltetésére.

Papp Ida Zsuzsanna: Persona Cannabina (kurátor: Nagy Zsófia), Ernest Zmeták Művészeti Galéria, Érsekújvár, 2025.07.22 – 09.06.

Borítókép: Papp Ida Zsuzsanna: Fantomtárgyak, 2025 (Fotó: a Zmeták Ernest Művészeti Galéria jóvoltából.)

---

^[1] Az ökofeminista szemlélet a természet elnyomása és a nők elnyomása közötti kulturális párhuzamokat helyezi fókuszba, megkérdőjelezi az ember természet feletti uralmát és egy olyan társadalmat szorgalmaz, amelyben egyetlen csoport sem domináns.

^[2] Egy digitálisan manipulált fotó egy hordozóra (jelen esetben a tükörre) van átvíve, áttranszferálva valamilyen közvetítő eljárással (ebben az esetben ragasztószalag segítségével).

^[3] Ahogyan ezt a Hammas Jutka című népmese is rögzíti, melyre az alkotó a Magia Cannabina című performanszban reflektált. A mesében jól tükröződik a paraszti társadalom munka- és termelésközpontúsága, ami a nők értékének is alapja.