Összefonódva – szétszálazva

A levet, felfon, lélegzik – Magia Cannabina című kísérleti performanszban első látásra hat különböző előadó egyéni kapcsolódásait láthatjuk az anyaggal: jelen esetben a kenderrel. A Stúdió Galéria tere 2025. április 10-én átmenetileg egy rituális fonóházzá alakult, a performerek a belógatott kenderkóc szálakkal, orsókkal, magokkal, szénrudakkal ismételtek különböző mozdulatsorokat, gesztusokat. Volt, amelyik konkrétan a kender vászonná válásának munkafolyamatához kapcsolódott, de Papp Ida Zsuzsannát és társait ugyanúgy érdekelték azok a mágikus események, melyek a kendervetés folyamatához vagy a közös fonáshoz kapcsolódtak. Ezek a rituális cselekedetek általában a termékenységhez, a jó termés eléréséhez társultak: például a néphit szerint a péntek volt a legalkalmasabb nap a vetésre (ugyanis ilyenkor a legerősebb a mágia) és meztelenül célszerű a munkafolyamatot végrehajtani olyankor, amikor se a hold, se a nap nincs az égen.^[1] Míg a föld megmunkálása és a kender elvetése többnyire közös vagy a férfiak feladata volt, addig főként a nők végezték az áztatást, a szárítást, a tilolást, a gerebenelést, majd a további tisztítási munkákat, melyek előkészítették a legfontosabb eseményt, a “szösz” (vagy kóc) szállá fonását.^[2] Az így készült fonalból pedig a szövés során vásznat készítettek.

A mai, urbánus szemünkkel nézve már szinte felfoghatatlan ennek a bonyolult folyamatnak az összes apró részlete, és a performansz sem egy néprajzi vagy kultúrtörténeti áttekintést kíván adni. Sokkal inkább eszünkbe juttatja a fonókhoz kapcsolódó női közösségeket, ahol a munka mellett lehetőség volt beszélgetésre, éneklésre, baráti kapcsolatok kialakítására és a nemek közötti ismerkedésre is. Míg a szövés bonyolult folyamata magányosabb tevékenységnek tűnhet, addig a fonás kifejezetten egy a női közösségeket támogató, erősítő alkalom volt. A performansz előkészítése is egy közös munkafolyamat volt, melynek keretében az alkotók egy elvonuláson vettek részt és végrehajtottak egy rituálist vetést az erdőben.

Papp és alkotótársainak improvizatív performansza során az eleinte külön entitásként megjelenő előadók lassanként interakcióba léptek egymással és egyre kézzel foghatóbbá vált a közöttük lévő (intim) kapcsolódás. Az egyénenként ismétlődő mozdulatsorok lassan összeértek, egy kollektív testté formálódtak, amelyek ugyanakkor meg-meg törtek, szétestek egy belső ritmus hatására. Ugyanakkor – ahogyan azt Papp Ida Zsuzsanna megosztotta – az előadók saját megéléseiket is beépítették a performanszba, hidat képezve a kollektív rítusok és személyes perspektívák között. Volt, aki a pártalálás nehézségét, valaki a ciklikus női életfolyamatokat, más egy számára fontos népmese főszereplőjének alakját vette fel.

Ahogy az előadók a kenderkócot szétszálazták, “begyűjtötték”, egymás hajába fonták, vagy éppen elbújtak benne, úgy egyre inkább összekapcsolódtak nemcsak egymással, hanem magával az anyaggal is. Egy sajátos rituálé rajzolódott ki a nők és a kender között, ahol már nem a feldolgozás és a mezőgazdasági munka a legfontosabb, hanem egy burjánzó, összekapcsolódó, egymás testébe átfolyó, az anyagot életre keltő mágikus eljárás. Megjelentek konkrét munkaeszközök is, például egy rokka, egy orsó és egy gereben, melyek az előadók kezében szinte varázstárgyakká alakultak. Mindezt nagyban segítette az egyik előadó, Kmetyó Annamária által élőben játszott elektronikus zene, amely különböző zajok és zörejek, valamint “földhangok” kibontásában állt, és amely erősítette a performansz nem lineáris, hanem körkörös, ismétlődő jellegét. A fonás és a szövés során végzett munkához hasonlóan a zene is egy sűrű szövetet kezdett alkotni, mely kiragadta az előadást a (múlt) idejéből és egy mindig érvényes jelenbe emelte azt. A kísérleti performansz nem nosztalgikusan vagy patetikusan, hanem inkább kíváncsian és tisztelettel tekint a paraszti kultúrára és a rurális világtól való eltávolodásra, az alkotók pozícióján és személyes emlékezetén – vagy épp az emlékek hiányán – keresztül.

---

A performansz résztvevői: Kerekes Júlia Alma, Kmetyó Annamária, Martincsák Anna, Papp Ida Zsuzsanna, Soóki-Tóth Anna, Viniczai Hanga

A videót felvette, vágta és szerkesztette: Dennis Michael Khieffer – ArtShift8

A videó a Kontur Art Project és a Kult Minor – Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

A performanszról készült videó 2025. július 22-e és szeptember 6-a között megtekinthető az érsekújvári Zmeták Ernő Galéria pincehelységeiben, Papp Ida Zsuzsanna Persona Cannabina című egyéni kiállításán.

---

^[1] Forrás: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-266.html

^[2] Forrás: https://mek.oszk.hu/02700/02789/html/94.html