Marie Lukáčová: Middevil – Maiden Wars, 2022, 9 perc

A WINDOW sorozat nyitófilmje Marie Lukáčová Middevil – Maiden Wars (2022) című alkotása, amely játékos és provokatív módon értelmezi újra egy legendás női felkelés történetét. A film a 2022-es prágai Matter of Art Biennále számára készült, Piotr Sikora kurátorral együttműködésben.

Megtekinthető: június 17. – július 15.

Marie Lukáčová kísérleti filmje visszarepít bennünket a 12. századba, az úgynevezett „Leányháború” időszakába, amelyet a prágai Kozma (Cosmas of Prague) Chronica Boemorum (1119–1125) című műve, a cseh föld történetének első latin nyelvű krónikája ír le. A történet a 19. századi cseh nemzeti újjászületés idején vált különösen ismertté. A művészt az érdekli, mit tanulhatunk ebből az eseményből, és hogyan kapcsolódhat a nők elnyomása és a patriarchátus elleni mai küzdelmekhez.

A rövidfilm az animációt és az élőszereplős felvételeket ötvözi, és a popdalok használatának köszönhetően egy különös zenei videoklipre is emlékeztet. A történet Libuše hercegnő követőinek életéből mutat be egy epizódot. Libuše mitikus jósnőként és Prága alapító anyjaként ismert. A film a halála utáni nehéz időszakot ábrázolja, amikor a legendás Leányháború zajlott: egy felkelést, amelyet egykori udvarhölgye, Vlasta vezetett. A nők a hercegnő halálát követően fellázadtak a patriarchális uralom – Libuše férje, Přemysl fejedelem hatalma – ellen. A krónika szerint saját erődítményt építettek, a Děvín (Dévény) várát, a férfiak fellegvárával, Vyšehraddal szemben, és bár a női harcosok serege több csatát is megnyert, végül vereséget szenvedett a férfiaktól.

Marie Lukáčovát különösen az a rövid időszak foglalkoztatja, amikor a nők közössége a folyamatos bántalmazással és elnyomással szembeni kétségbeesésben egyesült, és amikor a Leányháború kezdetét vette. A film a női szolidaritás kialakulását mutatja be, és hangsúlyozza a feminista elszántságot: látjuk, ahogy a nők elhatározzák a lázadás megindítását, miközben egy különös lény jelenik meg, és egy „különleges tárggyal, egy ereklyével, egy titkot rejtő, hátborzongató végtaggal” ajándékozza meg őket. Ahogy a művész fogalmaz „A testhez kapcsolódva lehetővé teszi, hogy viselője legyőzze az ősi félelmet, és a természeti erőket uralja ahelyett, hogy kiszolgáltatott lenne nekik.”

E mágikus attribútum segítségével tanúi lehetünk a nők első dicsőséges győzelmeinek, és elképzelhetjük, hogyan bontakoznak ki a csaták. A nők ennek eredményeként hibrid lényekké válnak: harmóniában élnek a természettel, alakváltó képességre tesznek szert, és képesek túljárni a férfiak eszén, illetve legyőzni őket.

Bár a film középkori történetekből és esztétikából merít ihletet, Lukáčová humort is alkalmaz. Például amikor a nők a csatára készülve egy véres kést nyalogatnak, a jelenet egy 1990-es évekbeli bosszúfilm hangulatát idézi. A szláv mitológia, a középkori történelem, a spekulatív világépítés és a mágikus forgatókönyvek ötvözésével Marie Lukáčová mozgóképes alkotása a feminista ellenállás történelmi előzményeinek feltárását célzó munka első fejezeteként is értelmezhető.