A Lamborghini metafizikája

Borsos Lőrinc Spectre in the Wedge című kiállítása a prágai MeetFactory-ben

Borsos Lőrinc két képzőművész, Borsos János és Lőrinc Lilla közös művészperszónája, amely 2008-ban jött létre, és azóta folyamatosan jelen van a hazai és nemzetközi kortárs művészeti színtéren. A Spectre in the Wedge (Szellem az ékben) címet viselő kiállítás a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott Deconstructing Myths (Mítoszok dekonstrukciója) rezidenciaprogram keretében valósult meg. A prágai MeetFactory-ben eltöltött két hónapos alkotó-és kutatómunka eredménye 2026. július 26-ig tekinthető meg a Kostka Gallery kiállítóterében.

Egy sötét és kozmikus térben találjuk magunkat. Csak egy lágyan berregő motorhang töri meg a csendet. Monoton, repetitív szekvenciák. Középen egy lenyúzott entitás kifeszített bőre. Nem is állat, nem is élettelen lény. A totemszerűen fölénk tornyosuló felhám-lepedő egy Lamborghini Diablo átlényegült teste. Borsos Lőrinc és az autó paranormális találkozására 1996-ban került sor: a gép szelleme Jamiroquai Cosmic Girl című videoklipjén keresztül – a képernyőn át – metafizikusan megérintette őt, majd örökre beköltözött a művész perszónájának világába. Azóta Borsos szimbiotikus kapcsolatot ápol a MIKE nevű entitással, ami az SE30 Lamborghini Diablo képében jelent meg számára. Ennek története a művész oldalán is olvasható. 

A kortárs képzőművészeti színtéren egyre gyakrabban találkozhatunk olyan konceptuális projektekkel, amelyek az okkultizmussal, az alternatív spirituális tudásformákkal és a vallási kánonon kívül létező természetfeletti hitvilággal foglalkoznak. Különösen érdekes, amikor egy hasonlóan rendhagyó szellemi dimenzió olyan elemekkel kapcsolódik össze, mint a technológia, illetve a mechanikus vagy digitális világ emberfeletti pozicionálása, már-már istenítése.

Borsos Lőrinc mitológiájában ennek a természetfeletti világnak a materiális megtestesítője maga MIKE – az entitás, aki egy Lamborghini karosszériájában öltött fizikai formát. Ez a hitvilág értelmezhető egyfajta gagként, a poszthumán elméletek társadalomkritikájaként vagy szarkasztikus manifesztójaként is.

A MeetFactory kiállítóterében látható installáció okkult kultuszhelyként funkcionál: a betérő látogatót inkább állítja kérdések, mintsem válaszok elé. A sötétben vibráló UV-fényfoltok, a halk zajok és a világító uránkristály által teremtett atmoszférában valóban úgy érezhetjük, mintha egy vallási ceremónia színhelyére léptünk volna be. A vizsgálódás folyamata elsőre talán egy antropológiai feltérképezésre emlékeztet: próbáljuk megérteni, mi történik a térben, milyen funkcióval és szimbólumrendszerrel bírnak az egyes elemek. Vajon műtárgyakkal, vagy inkább egy kultusz kellékeivel állunk szemben?

És valóban, a kiállítás és Borsos Lőrinc működése szorosan összefügg egy bizonyos – a művész által létrehozott – fiktív intézménnyel. Az OKKULTEK egy titkosügynökség, amely a paranormális és parapszichológiai jelenségek kutatásával, illetve az okkultizmus és a technológia interszekciójával foglalkozik. A kiállítás egyben felhívás arra, hogy a látogatók új ügynökként csatlakozzanak az OKKULTEK világához és maguk is elkezdjék felfedezni a technológiában rejlő paranormális jelenségeket. (Borsos 2026)

A kiállítás a megszállás pillanatát eleveníti meg, amikor a Lamborghini szelleme testet ölt, és megtörténik a földi beavatás. A teret az urán energiája járja át, amely kísértetiesen izzik gondosan lezárt üvegbúrájában. A kiállítás része továbbá egy olyan transzcendes eszköz – a térben lebegő inga – amely kommunikációs portálként funkcionál a túlvilági és materiális világ között: ennek megpörgetésével már be is léphetünk a beavatás folyamatába.

Az automobilt megjelenése óta övezi egyfajta kultusz, amiben a sebesség, a haladás és a jövő ígéretének szimbólumaként kezelik. Gondolhatunk itt akár az avantgárd futurista mozgalom manifesztójában megfogalmazottakra is: „Egy üvöltő versenyautó szebb, mint a Szamothrakéi Niké.” (Marinetti 1909) A futuristák számára az autó a modernitás diadalának emblémája volt: a sebesség, a technológia és a jövő iránti feltétlen hit megtestesítője. Borsos Lőrinc kiállításában ugyanez az ikon már elvesztette egykori optimizmusát. A Lamborghini már nem a fejlődés ígéretét hordozza, hanem egy olyan megszállottság médiumává válik, amelyben a kontroll mítoszát fokozatosan felváltja a bizonytalanság és a természetfeletti, szinte démoni erő.

A kiállítás címében szereplő wedge (ék) kifejezés magyarázatra szorul. Az ékforma a hetvenes–nyolcvanas évek futurisztikus sportautóinak ikonikus dizájnja volt (például a Lancia Stratos Zero, a Lamborghini Countach vagy a Lotus Esprit autókban). Ezek a modellek a futurista gépesztétika késői örököseinek tekinthetők: alacsony, nyílhegy- vagy ékformájú karosszériájukkal a jövő képét testesítették meg. Borsos Lőrinc éppen ezt a történetileg kialakult formanyelvet emeli ki funkcionális közegéből, és alakítja át vággyal, kísértetiességgel és okkult jelentésekkel telített szimbólummá.

A Spectre in the Wedge-ben szereplő másik kulcsszó, a spectre alapján a kiállítás összefüggésbe hozható Derrida elméletével is, amelyet Spectres of Marx című művében tárgyal. Derrida írásában a spectre jelentése politikai keretezésbe kerül, de a fogalom létrehozásában a szerző kulcsfontosságú. A spectre egy láthatatlan kísértetet, fantomot jelöl. Átvitt értelemben bizonytalan veszélyt vagy egy kellemetlen, fenyegető jövőbeli esemény kísértő mentális képét írja le. Derridánál a kísértet (spectre) azonban soha nem egyszerű szellem vagy természetfeletti lény.

A Spectres of Marx egyik alapgondolata, hogy a kísértet olyan jelenlét, amely nem illeszkedik a materiális és időbeli jelen logikájába. Egyszerre van és nincs, egyszerre múlt és jövő. A kísértet mindig valami lezáratlannak, visszatérőnek a manifesztuma. (Derrida 1994) MIKE, az entitás is Jamiroquai Cosmic Girl című videoklipjéből lép át az emberi valóságba. Bár jelenlévővé válik, időtlenségét megőrzi: a Cosmic Girl világához kötődve kísértetként lebeg a metafizikai térben.

Ugyanebbe a gondolatiságba illeszkedik továbbá Mark Fisher Ghosts of My Life című műve. A kiállítás olyan kulturális imagináriust idéz meg, amelyet Mark Fisher „elveszett jövőkként” (Lost Futures) ír le. Az ék formájú portál, a sportautó, a hidegháborús technológiai képzetek, a kozmikus utalások és az analóg sci-fi esztétikája már nem a jövő ígéretét hordozzák, hanem olyan múltbeli jövőképek emlékeiként térnek vissza, amelyek soha nem teljesültek.

Ehhez kapcsolódik az urán-jelenség is, ami a 20. század közepén egyszerre jelentette a technológiai haladást (atomenergia, űrkutatás, új korszak) és a katasztrófa lehetőségét (nukleáris fegyverkezés, hidegháború). Vagyis az urán maga is egy olyan jel, amelyhez hatalmas várakozások és félelmek kapcsolódtak. Ha ez a motívum ma jelenik meg egy kiállításban, könnyen olvasható úgy, mint egy olyan technológiai képzelet maradványa, amely továbbra is „kísért”, noha történeti kontextusa már elhalványult. (Fisher 2014)

Az a fajta alternatív mitológia, amelyet Borsos Lőrinc épít, Roland Barthes Mythologies című művéhez kapcsolódik talán a legszorosabban, mivel Barthes is az autót, mint a modern mitológiák szentjét helyezi elmélete fókuszába. A kötetben szereplő The New Citroën című esszében Barthes a Citroën DS vallási tárggyá való átlényegüléséről ír, arról, ahogy az autó a hit, a csodák és a vágyak tárgya lett a modern társadalomban. „Úgy vélem, az autók ma csaknem ugyanazt a szerepet töltik be, mint egykor a gótikus katedrálisok” – gondolkodik esszéjében Barthes. (Barthes 1972)

A Mythologies azonban nem egyszerűen arról szól, hogy a tárgyaknak szimbolikus jelentésük van. Barthes módszere abban áll, hogy a hétköznapi kultúra tárgyait úgy elemzi, mintha azok kortárs mitológiai alakzatok lennének. Éppen ezt teszi Borsos Lőrinc is, csak nem esszé, hanem installáció formájában. A sportautó, az urán, a videóklip, a paranormális kutatóintézet vagy a horrorfilmes utalás mind olyan kulturális jelek, amelyek önmagukon túlmutató jelentéseket hordoznak. A kiállítás mindezt nem magyarázza meg, hanem egymás mellé helyezve, működés közben mutatja meg, hogyan épül fel egy kortárs mítosz.

Borsos Lőrinc önmaga is egy fiktív perszóna. Saját mitológiájának kiindulópontjaként tulajdonképpen Borsos is a spectre művészének tekinthető. Fizikailag nem létezik, de amikor alkot és kiállít manifesztálódik a jelenbe.

Borsos Lőrinc: Spectre in the Wedge (kurátorok: Tereza Havelková és Kateřina Pencová),  Kostka Gallery – MeetFactory, Prága, 2026.05.05-07.26.

Borítókép: Borsos Lőrinc: Spectre in the Wedge, MeetFactory, 2026. (Fotó: Jan Kolský, a MeetFactory jóvoltából)

---

Felhasznált irodalom:

Barthes, Roland. 1972. Mythologies. New York: The Noonday Press

Derrida, Jacques. 1994. Spectres of Marx: The State of the Debt, the Work of Mourning and the New International. Routledge: London

Fisher, Mark. 2014. Ghosts of my Life: Writings on Depression, Hauntology and Lost Futures. London: Zero Books

Marinetti, Filippo Tommaso. 1909. Manifeste du futurisme. Le Figaro: Párizs