Megfigyelni és megfigyelve lenni

A tekintetek univerzális nyelve és az arcok művészete Laye Thioune aradi kiállításán 

Mit árul el rólunk az, ahogyan másokra és önmagunkra tekintünk? Milyen mértékben befolyásolják ítéleteinket az örökölt és tanult mintázatok, és miként védekezhetünk tudatosan ellenük? Hol húzódik a határ valaki vélt és valós személyisége között? Laye Thioune szenegáli származású, Aradon élő és alkotó művész GUISS GUISS – Between Mask and Identity (GUISS GUISS – Álarc és identitás között) című kiállítása ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat. A tárlaton látható alkotások a jelentős hagyományra visszatekintő afrikai maszkok kulturális értékét és üzenetközvetítő szerepét vizsgálják. A címben olvasható guiss guiss volof nyelven azt jelenti, nézni, ami a látásmódok különbözőségét is magába kódolja. Mindez izgalmasan rezonál azon kérdésfelvetéssel, miként válik az álarc az identitást egyszerre elfedő és felfedő, reprezentáló eszközzé. A kiállítás 2026. június 6-ig látogatható az aradi After 5 Art Escape galériában.

Laye Thioune alkotásai a látvány és az általa elbeszélt történetek dualitását ragadják meg. A volof nyelvű címekkel ellátott művek a szenegáli kultúra gazdagságát és rejtett jelentésrétegeit tárják fel, valamint egyes kompozíciók a kelet-közép-európai térségben máig jelen lévő rasszista és idegenellenes attitűdökre reflektálnak, görbe tükröt tartva eléjük. Ezt – a Thioune által személyesen megtapasztalt jelenséget – tematizálja Xool (The look / A tekintet, 2025) című festménysorozata, amelynek elemei riadt, zavart, illetve meglepett tekinteteket örökítenek meg.

Bár alkotásai központi témájaként az emberi alakok és arcok szolgálnak, a festmények mégis a figuratív és az absztrakt ábrázolásmód határmezsgyéjén mozognak. Bizonyos esetekben nem lehet eldönteni, hogy egy arcot elölről vagy hátulról látunk, ezáltal a művek a nézői észlelés és értelmezés sokféleségére is reflektálnak. Egyes kompozíciókon a figurák arcvonásai részben vagy teljesen eltűnnek, így a néző saját asszociációi válnak az értelmezés meghatározó elemévé.

Digg (The promise / Az ígéret, 2025) című festményén egy pár látható. Az alkotás színhasználata és ábrázolásmódja melankóliát áraszt, a tónusok fáradtak és kopottak, a megjelenített alakok megtörtek és jellegtelenek, a női szereplő arca pedig teljesen hiányzik. Mindez a jobb élet reményében való elvándorlás fájdalmas történetét beszéli el, amely során a hátrahagyott szerettek emléke idővel megfakul, majd teljesen szertefoszlik. A kompozíció továbbá izgalmasan lázad a könnyen fogyaszthatóság és a figyelemgazdaságos szemléletmód ellen, ugyanis csak a képpel való hosszasabb elidőzés után tűnik fel a harmadik alak a háttérben. A fej nélküli, antropomorfizált entitás feltételezhetően a férfi ígéretének a súlyát, illetve az elfeledett nő fájdalmát személyesíti meg.

Xaritou mbed (The street friends / Utcai barátok, 2025) című, kollázstechnikával készült alkotása a verbalitás és a vizualitás médiumát ötvözi, a két barátot ábrázoló olajfestmény textúrája mögött ugyanis újságkivágások láthatók. A kontextusából kiragadott cikkrészleten az „in Afrika […] fiction” (Afrikában […] fikció) szavak olvashatók, amelyek szimbolikus üzenete izgalmasan rezonál a kompozíció félarcú alakjaival. Ezzel a munkával Thioune rámutat a sajtó reprezentációs eljárásainak a szerepére az afrikai társadalomról és kultúráról alkotott sztereotíp vagy legalábbis hiányos kép kialakulásában.

Egy hasonló eljárással készített munkája (Xalat / Mystical thinking / Misztikus gondolkodás, 2025) szintén két észlelésmód ütköztetésén alapul, amely a hideg és a meleg tónusok kontrasztjában is megnyilvánul. A kompozíció párbeszédet folytat a szenegáli folklórkincs európai megközelítése, illetve a nyugat-afrikai rituális hagyományok belső nézőpontból való szemléltetése között.

A Kene bougoul (The unwanted / A nemkívánatos, 2025) című festmény az előző mű továbbmeséléseként értelmezhető. Az alkotás ugyanis azon helyspecifikus névadási gyakorlatra reflektál, amelyet a mágikus realizmuson alapuló gondolkodásmód hat át. A helyi néphiedelemben létezik ugyanis egy olyan babona, miszerint, ha egy gyermek túlzottan egyszerű vagy gyakori nevet kap, az ártó szellemek könnyedén megkörnyékezhetik, így a szülők gyakran választanak különleges, ritka nevet gyermekeiknek. A művész keresztnevének etimológiáját tekintve a Laye meglehetősen népszerű névnek számít a térségben, így önironikusan reflektálhat saját „kiszolgáltatottságára” az ártó szellemekkel szemben. Másfelől ugyanakkor a névben rejlő multikulturális örökségre is utalhat, amely a francia gyarmatosítók által kodifikált írásmódot az arab hatással ötvözi.

A kiállítótér középpontjában lévő, monumentális méretekkel (220×130 cm) rendelkező festmény (Moom / Belonging / Hovatartozás, 2026) kubista jegyeivel és élénk tónushasználatával gondolatébresztő módon játszik rá a maszkviselés többletjelentésére, miközben erőteljes érzelmi töltettel is rendelkezik. A képen látható alakok különböző színű álarcokat viselnek (vagy akár egyszerre két színűt is) a szerelmük, a barátaik vagy éppen a háziállatuk társaságában. Az alkotás ezáltal egy minden szempontból változatos, inkluzív, nyitott és ítélkezésmentes közösséghez való tartozás vágyát közvetíti. Továbbá arra is rámutat, hogy a bőrszínre, az etnikai és kulturális származásra még mindig gyakran egyféle maszkként, jelmezként tekint a társadalom, amely kigúnyolható vagy éppen „kölcsönkérhető”, kisajátítható.

A tárlaton a művész által készített álarcok is megtekinthetők. Mask juboo (The reconciliation masks / A megbékélés álarcai, 2025), Djit (The leaders / A vezetők, 2024−2025), illetve Djabot (The family / A család, 2024) című maszksorozata azt szemlélteti, hogyan minősülnek és kereteződnek át egy nép kollektív emlékezetének és folklórkincsének szimbolikus jelölői kortárs művészeti installációkká a galéria white cube közegében.

A tekintetek és az arcok vizuálisan beszélnek el történeteket: előítéletekről, félelmekről, magányról, vágyakról, szeretetről és önkeresésről. Laye Thioune alkotásai ugyanakkor egy olyan biztonságos közeg képét rajzolják meg, amelyben az identitás nem kényszerként, hanem választásként jelenik meg: ahol mindenki maga dönthet arról, hogy álarcot visel-e vagy felfedi önmagát.

Laye Thioune: GUISS GUISS – Between Mask and Identity (kurátor: Sylvain Sankalé), After 5 Art Escape, Arad, 2026. 05. 09. – 2026. 06. 06.

Borítókép: Laye Thioun: Xool (The look, A tekintet, 2025). Fotó: Boran Octavian Mircea, az After 5 Art Escape jóvoltából