PAULA MALINOWSKA: How Did Daphne Turn Into a Plant (2022)

A WINDOW sorozat negyedik fejezete Paula Malinowska How Did Daphne Turn Into a Plant (Our feet, just now so swift, hold fast in resistant roots) [Hogyan változott Daphné növénnyé (Az imént még oly fürge lábunk most ellenálló gyökerekben áll szilárdan)] című, 2022-es 3D animációs filmjét mutatja be. A film egy növény nézőpontjából meséli újra Daphné átváltozását, a testi önrendelkezést, a sebezhetőséget, valamint annak lehetőségét vizsgálva, hogyan találhatunk erőre és szabadságra egy másik létformában.

Megtekinthető: október 4. – november 1.

A WINDOW sorozat következő epizódja tovább vizsgálja a természettel való összefonódásunkat: mit tanulhatunk tőle, hogyan nyújthat támaszt a felé fordulás, és miként válhatunk eggyé vele. Míg Zilahi Anna videója a csalánt az Andersen-mese főhősét megerősítő „pharmakonként” közelítette meg, Paula Malinowska filmjének főszereplője szó szerint növénnyé változik. Zilahihoz hasonlóan a szlovák művész is egy közismert történetből indul ki, ezúttal a görög mitológiából. A mítosz az évszázadok során számos művészt megihletett; személyes kedvencem Piero del Pollaiuolo 1470–1480 körül készült festménye. A kép Daphné történetét jeleníti meg, aki Apollón kéretlen szexuális közeledése elől menekülve apjához, a folyóistenhez imádkozott, és arra kérte, hogy változtassa babérfává.

Malinowskát azonban nemcsak az Ovidius által elbeszélt metamorfózis érdekli, hanem a növény nézőpontjának feltárása is, valamint az, hogyan fonódik össze ez a nézőpont Daphnééval. Az átváltozás didaktikus illusztrálása helyett a művész olyan látásmódot idéz meg, amely a mikroszkópon keresztüli szemlélődéshez hasonlít – vagy talán magának a növénynek a nézőpontját közvetíti. A képi világ zsigeri és taktilis: közeli képek és totálok váltakoznak, miközben az animáció kifinomult digitális technikái izgalmas kontrasztot alkotnak az organikus témával. A gyökerek és a föld alatti élet hálózatai helyét élénk zöld és barna levelek, rügyek és virágszerű formák veszik át. Ezek azonban távol állnak a botanikai illusztrációktól: szinte képzeletbeli alakzatoknak tűnnek. Daphnét csak a film vége felé látjuk meg: először a szemét, amelyben a növény tükröződik, majd az arcát és a felsőtestét. Egyszerre sebezhető és ellenálló alakként jelenik meg előttünk.

A művész felvetése szerint Daphné története a szexuális erőszak egyik legkorábbi irodalmi elbeszéléseként is olvasható. „Hogyan értelmezhetjük a test növénnyé változásának mítoszát abban a kortárs kontextusban, amelyet a nemierőszak-kultúra és a politikusok testi önrendelkezés korlátozására irányuló szüntelen kísérletei határoznak meg?” – kérdezi Malinowska. Bár Daphné arca látható marad, a videó hangsúlya az őt lassan körülölelő növényre helyeződik. Ez a folyamat Deleuze és Guattari Ezer fennsík című művének valamivé válás-fogalma felől is értelmezhető: Daphné növénnyé válik. Átváltozása egy új létformán keresztül nyitja meg a reziliencia és az erő lehetőségét. A konfliktus emberek között bontakozik ki: egy nő egy férfi erőszakossága elől próbál menekülni, miközben a növény másfajta létmódot kínál számára. A növénnyé válás így több mint menedék vagy romantizált menekülés: metaforikus értelemben tartós túlélési stratégiát körvonalaz. Ezt az olvasatot erősíti a zene lüktető feszültsége, valamint a filozofikus narráció is, amely a „határok kitágításáról” és a „rögzített kategóriák megsokszorozásáról” beszél, és a film címét visszhangozza: Az imént még oly fürge lábunk most ellenálló gyökerekben áll szilárdan.


Közreműködők:
Hang: Andrej Žabkay
Vágó: Vladimíra Vrbiňáková
Narráció: NaiKavols

Paula Malinowska: How Did Daphne Turn Into a Plant (Our feet, just now so swift, hold fast in resistant roots), 2022. 3D animációs rövidfilm, 12 perc 35 másodperc.

A projekt a szlovák Művészeti Alap (Fond na podporu umenia) támogatásával valósult meg.

Flóra Gadó független kurátor, műkritikus és kutató, aki Brüsszel és Budapest között él és dolgozik. 2018 és 2025 között a Budapest Galéria önkormányzati kortárs művészeti központ kurátoraként tevékenykedett, valamint számos kiállítást rendezett többek között a Kunsthalle Exnergasséban (Bécs), a MeetFactoryban (Prága) és a Trafó Galériában (Budapest). Doktori fokozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Film-, Média- és Kultúratudományi Doktori Programján szerezte, emellett elvégezte a norvégiai Bergeni Egyetem kurátori mesterszakját (MA Curatorial Practice Program). Kurátori rezidenciaprogramjai közé tartozik a Firestation Artists’ Studios (Dublin), a MeetFactory (Prága), a KAI (Tallinn), a Mondriaan Fonds (Amszterdam) és a Frame Finland (Helsinki).