A kelet-európai groteszk – ezúttal Prágában

A GROTESK projekt a 15. Fotograf Zone fesztiválon

2025. október 3–12. között a prágai Holešovice piac pezsgő kortárs művészeti helyszínné változik – itt van ugyanis a főhadiszállása a Fotograf Zone fesztivál tizenötödik kiadásának. A nemzetközi kurátori- és kiállítói csapat közel tíz napon át több helyszínen – tágan értelmezett – fotóművészeti kiállításokkal, kapcsolódó performanszokkal, tárlatvezetésekkel, afterpartikkal, filmvetítéssel és pop-up könyvesbolttal is kényezteti a kortárs fotó szerelmeseit.

A fesztivál koncepciója idén aTalk Together (Beszéljünk egymással) alcím köré szerveződik. A program szerint a kiállítások elsősorban a nyelv lehetőségeire, tulajdonságaira és korlátaira, az interperszonális kommunikációra, s ezek számos különböző formájára összpontosítanak, legyen szó az élő- vagy a digitális kommunikációról. Különböző perspektívákat kínál a közönségnek arra vonatkozóan, hogy a nyelv hogyan alakítja kapcsolatainkat, megértésünket, konfliktusainkat.

A beszélt nyelven túl a vizuális nyelv jelentőségét igyekszik hangsúlyozni, mely szintén a mindennapi életünk része – főleg ma, mikor az online felületeken történő beszélgetésekben egy GIF vagy néhány emoji is működhet egész mondatként. Mindezt fotó- vagy videóközpontú installációk segítségével boncolgatja Prága-szerte, több különböző kulturális központban, pop-up kiállításon és köztéri helyszínen, előadásokkal és beszélgetésekkel, performanszokkal és egyéb programokkal tarkítva. A fesztivál könyvesboltjában megvásárolható az azonos című #49 Fotograf magazin lapszám is, ami még jobban elmélyít bennünket a témafelvetésekben.

A fesztiválon belül több tucat nemzetközi művész munkáival és öt kurátori kiállítással találkozhatunk – ezek egyike a Holešovice piac 13-as számú csarnokában a Gadó Flóra és Szalipszki Judit kurátori koncepciója alapján létrejött Fever State (Lázállapot) – melynek kiállító művészei Bolla Szilvia, Leah Clements, Fátyol Viola, Barbara Hammer, Rowena Harris, Phelim Hoey, Magdaléna Kašparová, Neogrády-Kiss Barnabás, Jo Spence és Amos Peled. A kiállítás témája az önreprezentáció és a képalkotás metszéspontjai személyes válságok, mentális vagy fizikai kihívások idején. Ebből következően mélyreható, bensőséges témákkal foglalkozik: kezdve a tinédzserkori evészavar küzdelmeitől az anya gyermekének elvesztésétől való félelméig, mesél rákról, depresszióról, organikus betegségről, testi korlátokról, fundamentális emberi félelmekről.

A kiállító művészek a fotográfia és a videó eszközeit vallomásszerű kifejezési formaként használják, ahol a művészet-csinálás folyamata terápiaként van jelen, középpontjában a művész saját lét-bizonytalanságával. Nem könnyű kiállítás: nagyon érzékeny, brutálisan intim és végtelenül emberi munkák ezek, amik nyers őszinteségükkel mélyen megrázzák a látogatót.

Ugyanezen a helyszínen tekinthető meg a Metamorphosis című tárlat is, ami az európai fotósok nemzetközi platformja, a FUTURES Photography nyílt pályázata nyomán jött létre. A Metamorphosis a változás többrétegű természetére összpontosít, nyolc kortárs művész (Benedetta Casagrande, Vitalii Halanzha, Ksenia Ivanova, Emilia Martin, Anna Orłowska, Turós Balázs, Viktoriia Tymonova és Yana Wernicke) munkáin keresztül vizsgálva, hogyan van jelen a változás a tájban, a testben, az emlékezetben, a narratívában és magában a késztermékben – a fotóban. A munkák kiválasztásában közreműködött Mucsi Emese (Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest), Raphaëlle Stopin (Centre Photographique Rouen Normandie, Franciaország), és a kiállítás kurátora, Světlana Malina (Fotograf Zone, Csehország). 

A fesztivál keretein belül találkozhatunk továbbá Virágvölgyi István, a Capa Központ kurátorának a posztszovjet kelet-európai országok sajátos esztétikájára fókuszáló fotós projektjével, ami a GROTESK című zine-ből és egy négylépcsős nemzetközi kiállítás-sorozatból áll össze. A zine maga végiglapozható a Holešovice piac 13-as csarnokának előterében, valamint – igencsak stílszerűen – a piac használaton kívüli 24-es csarnokának OSB lapokkal bedeszkázott ajtó- és ablaknyílásaira ipari tűzőgéppel installálva szabadtéri pop-up kiállításként is megtekinthető. A projekt következő állomása a pozsonyi OFF Bratislava lesz november 7–21. között, így még ott is lesz lehetőségünk élőben megtekinteni.

Közép-Kelet-Európa mindennapjai mint vizuális tragikomédia

“– Jó napot.

– Jó napot.

– Hogy van?

– Köszönöm, jól.

– És az egészsége hogy szolgál?

– Nincs okom panaszra.

– De minek húzza azt a kötelet maga után?

– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.” (Örkény István: Hogylétemről)

Többek között Örkény egypercesét is feldolgozza a GROTESK – a Fotograf Zone keretében is bemutatkozó, a közép-kelet-európai régió kortárs fotóit átfogó projekt, ami az International Visegrad Fund (Visegrádi Alap) támogatásával jött létre. A kezdeményezés arra invitálja a nézőket, hogy a kelet-európai országok közös nyelvén, a groteszk vizuális szótárán keresztül fedezzék fel a régió kollektív emlékezete által táplált életérzés szülte reakciókat.

A projekt Virágvölgyi István kurátor elképzelése szerint nem csupán egy regionális fotógyűjtemény bemutatója, hanem egy gondolkodásmód tükre – egy túlélési stratégia, egy kollektív megküzdési mechanizmus vizuális esszéje. Martin Kollár így fogalmaz a kiadványban szereplő, Semmi különös (2001–2004) című fotósorozata kapcsán: „A kommunizmus bukása után Kelet-Európában minden kaotikussá vált. Olyan volt, mintha egy üledékkel teli üveget ráznánk meg, a tartalom zavarossá vált, semmi nem volt tiszta. Ahogy az üledék lassan feljött a felszínre, a formák és jelentések kezdtek kialakulni.” A GROTESK ezekről mesél: egy olyan világról szól, ahol bármi megtörténhet anélkül, hogy meglepné annak szülötteit – legyen az akár parókavásár vagy bugyipiac, páva mint háziállat, tehénfejés-rekord, de Mihai Barbancea jóvoltából medvebőrben smároló fiatalokat is láthatunk. 

A képekre ránézve a régió szülöttei rögtön értik, hogy hol vannak; ijesztően megnyugtató a kontrasztokból és az összeférhetetlenségből áradó otthonos rend. Ismerős a túlszaturált káosz, a szocializmus-hőskori bútorok, tapétaminták, a sárgás-meleg fények, színek, az egykedvűen a kamerába meredő szempárok… Mindannyian láttuk már a Dita Pepe fotóin is szereplő vitrines komódokat, kristályedényeket, kantáros farmernadrágokat és elfuserált frufrukat.

Szinte érezzük az Andrej Balco fotózta panelházak konyhai linóleum-padlójának hűvös érintését, a Zuzana Pustaiová és Alexander Chekmenev padlószőnyegeiben és perzsamintás falikárpitjaiban fészkelő, vasárnapi húsleves édes-bús illatát. A női szerephez máig kapcsolódó sztereotípiákat – a külsőségektől a házimunkára kárhoztatott sorsig – Klenyánszky Csilla mutatja be, a szintén fájóan “szocis” csipkefüggönyök és nejlonharisnyák segítségével. Az elfogult hangnemre talán ráerősít a tény, hogy ezt az ajánlót most én is zokni-papucs kombóban és párducmintás melegítőben írom, egy halom mosatlan edény társaságában.

Virágvölgyi koncepciójában Jacob Mikanowski lengyel történész Goodbye, Eastern Europe című könyvére támaszkodik. Az egykori keleti blokkot köztes területként írja le, ami évszázadok óta Európa szélén fekvő, átmeneti pufferzónaként¹ működik Kelet és Nyugat között. A folyamatos külső beavatkozások – tatárok, törökök, majd németek, végül az oroszok és amerikaiak – miatt a határok állandóan mozgásban voltak. Mindez vezetett ahhoz a rengeteg, máig is erősen jelenlévő belső, szomszédi feszültség-halmazhoz, amit az orosz–ukrán háború újra élesebb fókuszba hozott. 

Ez a gyakran nyomorúságos sors, és mindenekelőtt a szovjet befolyás alakította ki azokat a közös reflexeket, amelyek ma is élnek, és a beszélt nyelvtől függetlenül összekötik a régióban élők gondolkodásmódját: az önállóságot az elnyomó hatalommal szemben, a véletlenek szülte lehetőségek felismerését, a sorok közötti olvasás képességét, valamint azt a keserédes, önironikus humort, amely tükröt tart ennek a lehetetlen helyzetnek. Más szóval: ez a sajátos látásmód mintegy “alternatív szocialista realizmusként” is értelmezhető – a kelet-európai groteszk, Kelet-Európa közös nyelveként.

Virágvölgyi Jacob Mikanowskit idézi: „A történelem legszélsőségesebb formájának hosszú ideig tartó ismerete rendkívüli folyékonyságot adott nekünk az abszurdban.” Kafka, Örkény, Hašek, Hrabal és Kieślowski munkásságára hivatkozik, akik mind a nonszensz, az abszurd, a bizarr és a tragikomikum nyelvét használták kifejezési eszközként. A GROTESK projekt célja, hogy empátiát ébresszen és árnyalja a „kelet-európai identitás” címkéjéhez ragadt elavult jelentésrétegeket, hogy az emberek ne a hidegháború logikája mentén kialakult, túlnyomórészt nyugati perspektívából származó negatív konnotációkra, hanem egy jóval emberibb közös nevezőre koncentráljanak: a párhuzamos életmódok nyilvánvaló hasonlóságaira, jelen esetben a groteszk iránti vonzalomra. 

A GROTESK fotósai között magyar, szlovák, lengyel és cseh művészek mellett ukrán és román fotósok is szerepelnek. Többségében a Szovjetunió szétesése utáni időszakból kerültek be kortárs fotóművészek munkái, de szerepel néhány korábbi fotó is – például Kardos Sándor Hórusz Archívumából. A kelet-európai konceptuális művészetet és pop artot Ujj Zsuzsi és Török László munkái, valamint Natalia LL lengyel művész Consumer Art (1971) című műve, illetve a cseh Iren Stehli igen tanulságos, prágai kirakatokat bemutató fotósorozata képviseli, amelyen 1978-tól kezdve húsz éven át dolgozott. Mindez megalapozza a kortárs fotók kultúrtörténeti előzményeit és kontextusát is, ugyanakkor felvezeti az inkább a mindennapokra koncentráló tematikát ebben az igen turbulens történelmi és társadalmi környezetben.

A GROTESK projekt a lengyelországi Łódź-ban megrendezett Fotofestiwal-on mutatkozott be először (2025. június 12–22.), majd Magyarországon a pannonhalmi Arcus Temporum művészeti fesztiválon volt megtekinthető (2025. augusztus 20–24.), amiről a telex.hu is beszámolt. Jelenleg a Fotograf Zone részeként 2025. október 3. és 12. között látogatható Prágában, legközelebb pedig a pozsonyi OFF Bratislava fotó-és újmédia fesztiválon lesz látható 2025. november 7–21. között. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik nem elégszenek meg a közösségi médiában – például a Squatting Slavs in Tracksuits, a Scenic Depictions of Slavic Life vagy a Babushka oldalakon – terjedő mémekkel, és akik a kelet-európai identitás mindennapi- és mélyebb rétegeit kortárs fotóművészeti tálalásban is szívesen megvizsgálnák.

---

A kiadványban szereplő művészek: 

Magyarország: Klenyánszki Csilla, Hórusz Archívum (Kardos Sándor), Szombat Éva, Török László, Ujj Zsuzsi;
Csehország: Oskar Helcel, Dita Pepe, Iren Stehli;
Szlovákia: Andrej Balco, Martin Kollár, Zuzana Pustaiová, Viktor Šelesták;
Lengyelország: Zbigniew Libera, Natalia LL, Rafał Milach, Agnieszka Sejud;
Románia: Mihai Barabancea, Tamás Hajdu;
Ukrajna: Alexander Chekmenev, Boris Mikhailov

Koncepció: Virágvölgyi István, Capa Center (Budapest, Magyarország)

Kurátorok: Sára Jeleňová, OFF Bratislava (Pozsony, Szlovákia), Světlana Malina, Fotograf Zone (Prága, Csehország); Marta Szymańska, Fotofestiwal (Łódź, Lengyelország)

GROTESK (kurátor: Virágvölgyi István), Fotograf Zone, Prága, 2025.10.3 – 12.

Borítókép: A GROTESK-zine. (Fotó: Virágvölgyi István jóvoltából.)

---

1. A pufferzóna (angolul buffer zone) eredetileg földrajzi, katonai vagy politikai fogalom, de átvitt értelemben is gyakran használják. Olyan köztes terület vagy állapot, amely két eltérő világ, rendszer, vagy erő között helyezkedik el, és tompítja azok ütközését. ↩︎